9. Heri Kókler és a Pokol kapuja
A Pokol tüze úgy égett, olyan forrón lángolt, hogy Heri Kókler azt hitte, mindjárt leég a bőre, a haja megolvad, ragasztott sebhelye meg elpárolog a homlokáról. Monogramos izompólójában lötyögő vajkemény testét megfeszítette, hernyótalpas cipőjének sarkát a homokba süllyesztette, a hátát pedig nekivetette az előzetesen gondosan beszegezett, leláncolt és belakatolt nyílászárónak. Ám ebben a pillanatban észrevette, hogy az Alvilág Ura, kampós végű farkával, rafinált módon el akarja tulajdonítani tőle a minden zárat nyitó, éppen ezért csodatévő erővel rendelkező Moszkvics­slusszkulcsot, amely a nagy izgalmak közepette valahogyan a földre esett. Heri szeme rémülten kidülledt, mint egy kőkeményre pumpált békának. A Kapu tetején, a két hatalmas tartóoszlopon, gonosz vigyorral világított a két mindent látó őrszem, mintha csak annak örültek volna, hogy korunk hősének ezúttal nincs semmi esélye. De Heri Kókler nem adta fel, mert tudta jól, hogy minden nagy kapu mellett szokott lenni egy kis kapu is...

8. Heri Kókler és a Stonehenge titka
"Heri Kókler tudta, a futás nem szégyen, de hasznos. Miközben lélekszakadva menekült, izé... tervszerűen visszavonult, speciális, világmegmentéskor használatos ruhájába belekapott a menetszél. A haja a levegőben vibráló rengeteg elektromosságtól égnek állt, a lelkébe félelem mart, a szíve a torkában dobogott, és igen, az emésztése sem volt teljesen rendben. Amikor az ősi kőoszlopok hatalmas robajjal elkezdtek összedőlni, Heri Kókler óriási lendülettel átugrotta Gigawatt Voltmárvolt káromkodó kezét, és futott, amerre rövidlátott. Ludvig, az aranybagoly, erős karmaiban máris hozta utána a Szt. Ebonitrudat, amelyet korunk hőse totálkárt szenvedett varázspálcája helyett forgatott. De a legjava még csak most következett!"

7. Heri Kókler és a Fáraó átka
Heri Kókler, a világ többszörös megmentője, minden erejét megfeszítve rángatta a pórázt, amelynek az egyik végén a fenevad, a másik végén pedig ő morgott. Arca eltorzult, szemüvege elkerekedett, a homlokára kötözött villám alakú sebhely pedig lüktetni kezdett a viszkető fájdalomtól, mert a nem mindennapi melegben tett erőfeszítéstől megizzadt és teljesen bepállott a bőre. A lánc végén a mágikus teremtmény, a Szfingsz vergődött. Kőkemény ellenfél volt, fogatlan szájával még mindig vadul harapta a csalétekül felkínált gumicsontot. A díszletként szolgáló piramisok fölött, sivatagi vihar tombolt, amely döbbenetes gyorsasággal közeledett. Heri Kókler begyakorolt mozdulattal megdörzsölte akezében szorongatott Szent Ebonitrudat, hogy delejes erejű mágiát gyakoroljon erre a makacs vadállatra. Érezte, hogy nincs sok ideje. Tudta, néhány oldalon belül meg kell szereznie a Fáraó Átkát, különben megint vége lesz a világnak...

6. Heri Kókler és a Főnök érdemrendje
Figyelem! A könyvben a nyugalom megzavarására alkalmas kifejezések és igei állítmányok találhatóak. Aki nem bírja, vagy még nincs 161 cm magas és ötvenhárom és fél kiló, valamint alig múlt el tizennégy éves, az ne olvassa! Semminemű reklamációt és használt bélyeget nem fogadunk el. Agysejtjeinek pusztulásáért az alkohol a felelős. Kérjük, fehér port se küldjenek, mert nem szeretjük! 21. A Főnök Érdemrendje "- A Főnök Érdemrendje itt van lent a pincében. Valamelyik raktárban - Heri nevetni kezdett. - Azóta, hogy ellopták, itt van! Mindenütt keresték, de az senkinek sem jutott volna eszébe, hogy itt akár meg is találhatná az épületben. Méghozzá egy raktárban! - Heri! - mondta Controlles, jeges félelemmel a hangjában. - Nagyon aggódom miattad. Olyan összefüggéstelenül beszélsz... A tekinteted pedig rettenetes. Sőt ijesztő! Tisztára olyan, mint Frigóé, a Gyűszűk Urnájában. - Az egy másik film! - kiabálta be a főrendező fojtott hangon. - Fiúk, jogi problémák lehetnek, ha arról beszéltek! - Semmi baj - nyugtatott meg minden kétkedőt Heri. - Remekül vagyok. Bár egy kicsit izgulok, mert hamarosan meg fogok halni. Már hat kötetben főszerepeltem, de még eddig nem kellett meghalnom. Lámpalázam van, mert szeretném, ha jól sikerülne az első meghalásom. - Meg fogsz halni? - sikoltotta Hermelin. - Ne tedd ezt velem, Heri! - Nem én teszem, hanem Voltmárvolt - felelte sajnálkozva Heri. - Mivel ismerem a forgatókönyvet, tudom, hogy nemsokára az a rész jön, hogy Netuddki megöl. -Jaj! - jajongott mindenki. - Félek! - pisilt be a kis Genny. Hermelinnek mentő ötlete támadt. - Heri, nagyon figyelj! Ha ismered a forgatókönyvet, akkor akár a magunk javára is fordíthatnánk a benne lévő információkat, és simán elintézhetnénk, hogy másként alakuljon a jövő. Miért ne befolyásolhatnánk mi magunk a sorsunkat?"

5. Heri Kókler és a Vámpírok bálja
Heri Kókler futott, mint az állat. A sötét égen villám hasított keresztül, és belevágott Drakula gróf várának hagymakupolájába. Az aranysárga korongú telihold előtt denevérek repültek víjjogva. Heri Kókler felkiálltott. Tekintete heveny aggodalomról tanúskodott, ifjonti szívét pedig agytépő rémület marcangolta, mert rádöbbent, hogy itt a vég. Most már biztos volt benne, Drakula véresen komolyan gondolja, hogy vérét vegye. Pedig igazán mindent megpróbált, de be kellett látnia, hogy sem a nyakában zizegő fokhagymafűzér, sem pedig az út mentén keresztbe rakott gyufaszálak nem szolgáltak megfelelő védelemmel a szörnyeteg ellen. Drakula a fejébe állított kisbalta ellenére is bőszen loholt utána, hatalmas vámpírfogain megcsillantak az alvadt vérlemezkék. Kezében óriási fecskendőt markolt, amellyel biztosan nem arra kézsült, hogy beoltsa korunk hősét tetanusz ellen. Ugyanabban a pillanatban, amikor Ampulla, a vérszopó denevér üldözni kezdte Ludvigot, a kitömött aranybagylyot, hogy levadássza vacsorára, Heri végső kétségbeesésében, gyengélkedő varázspálcájának utolsó szikrájaával meggyújtotta a rőzsegyűjtő anyókától kapott csodafegyver kanócát. Majd ahogyan a használati utasításban olvasta, határozott mozdulattal a háta mögé hajította, és feszülten várta a hatást.

4. Heri Kókler és a Bűz serlege
Figyelem! A könyvben a nyugalom megzavarására alkalmas kifejezések és igei állítmányok találhatóak. Aki nem bírja, vagy még nincs 161 cm magas és ötvenhárom és fél kiló, valamint alig múlt el tizennégy éves, az ne olvassa! Semminemű reklamációt és használt bélyeget nem fogadunk el. Agysejtjeinek pusztulásáért az alkohol a felelős. Kérjük, fehér port se küldjenek, mert nem szeretjük! "Ő volt az, Heri Kókler, korunk hőse, a világ többszörös megmentője. Ruházata átlagosnak tűnt, haja ápoltnak látszott, de amit a kezében tartott, az bizony nem volt más, mint a Bűz Serlege. A semmi máshoz nem hasonlítható, nagy köcsög oldalát sárkányfogakkal verték ki készítői, az ősi mesterek. Az edényben biogáz illatú, mérgező folyadék lötyögött, a halálos vegyületre az edényre erősített aprócska halálfej figyelmeztetett. De hiába! Mert a Bűz Serlegéből Dolby, a Monó Manó egyik keze nyúlt ki segélykérően. Heri nem tehetett érte semmit, mert csak két keze volt. A Bűz Serlegéből kipárolgó erős aromáktól szédülni kezdett. Tekintete most a folyadékra tévedt, amely felbugyogott, mint egy gejzír. Az edény aljáról a varázspálcája mellé felemelkedett a tojása. Piros volt és repedt! Miközben Heri fájdalmasan felordított, arra gondolt, micsoda ostobaság volt annyit ütögetni, feszegetni, inkább a zacskóban kellett volna hagynia a másik mellett. ...

3. Heri Kókler és az Alkatrazi fogoly
Szado Mazsi a genetikailag módosított szerencsemalac úgy süvített keresztül a látóhatáron, hogy öröm volt nézni. Testékszerei metálfénnyel ragyogtak az éjszakában, hatalmas szárnyai propellerként verve gerjesztették a felhajtóerőt. Intelligens arcán elégedett vigyor ült, fogai között négylevelű lóherét tartott, hogy mindig szerencséje legyen. Black Jack a hírhedt szerencsejátékos és ártatlan tömeggyilkos éppen cellájában várta a halált. De nem ölbe tett kézzel! Fűrészével, amelyet műanyag műanyag ivópoharából alakított át ügyes kézzel, éppen a rácsokat rongálta. Black Jack arca felderült, amikor meglátta Heri Kóklert és a mögötte kapaszkodó Hermelint. Eldobta a francba a maga csinálta eszközt, és kimászott a rácsok közötti résen. - Gyíííí - üvöltötte Heri boldogan, és hagyta, hogy Hibrid malackája felszálljon velük az égbe, a csillagok közé, ahol már bottal üthették a nyomukat.

2. Heri Kókler és a Mormon kannája
Booáááá, a csőrgőskígyó sziszegve kúszott elő nagyon titkos rejtekhelyéről, hogy végezzen kiskorú áldozataival. Amikor Heri Kókler meglátta. egy pillanatra azt hitte, eljőtt a vég. De nem az jött! A terem buráját átszakítva zuhanórepülésben közeledett a hétköznapi tyúknak álcázott, bűvös erejű toalettkacsa, aki bizonyítottan képes volt arra, hogy a legnagyobb trutyiból is bárkit kimentsen. A nyakában pedig ott fityegett a mágikus erejű szakrális kegytárgy; a Mormon Kannája, amelyben az élet pí-vize lötyögött'

1. Heri Kókler és az Epeköve
"Heri Kókler úgy repült, mint egy madár, sajnos úgy zuhant, mint egy kő. Amikor Szputnyik 2000-es típusú seprűje megbokrosodott, hiába nyomogatta a féket, és kapcsolt alacsonyabb sebességi fokozatba, semmi nem történt, csak zuhant lefelé egyre gyorsabban gyorsabban. Rémülten látta, hogy ő és az iskola oszlopcsarnoka egyre közelednek egymáshoz. Közvetlenül alatta nyerítve menekült a bűvös erejű egyfarkú, tudományos nevén monofarkincusz Ludvig, az aranybagoly szárnyával takarta el vak szemét, hogy ne lássa Heri életének utolsó, de legizgalmasabb pillanatát, amikor nem nyílik ki a fel nem pumpált légzsák és az otthon felejtett ejtőernyő. A ketrecben tartott Í. Tí. a magánkívüli pedig a kecskeszakállas Darts Vader maszkra támaszkodva világító középső ujjával jelezte, a repülés jó volt, csak a földet érés sikeredett koppanósra." Az egész világot meghódító Harry Potter történet fergeteges paródiája komoly erőpróbát jelent a rekeszizmoknak.