Üstökön ragadva!

Az az igazság, hogy a suliban elég félénk voltam. Voltak barátaim, de sosem szerettem a bandázást. A lányokkal (főleg a nagyszájúakkal) egyáltalán nem tudtam mit kezdeni. Egyszer hiányzott a lányok tesitanára, ezért összevont óránk volt. Én már emiatt is nagyon feszengtem, akkor meg különösen elkezdtem parázni, amikor kiderült, hogy egymás ellen fogunk kosarazni, mert tudtam, hogy a lányok leginkább egy cséphadaró módjára harcolnak. A félelmem nem is volt alaptalan, a játék hevében az egyik csaj pont "oda" nyúlt. Hogy elkerüljem a nagyobb leégést, eljátszottam, hogy a gyomrom fáj, bár így is csak enyhíteni tudtam a cinkes helyzeten.